
Jó régen nem írtam semmit a blogba, nem mintha az elmúlt héten nem történt volna semmi velem, csak igazából nincs most nagyon kedvem írni. Eléggé meg vagyok zuhanva, nem sikerül sehogysem kikecmeregni a gödörből. SS-től ma kaptam egy mail-t, hogy vége. Igazából néhányszor találkoztunk csak, így viszont sok esélyt nem is kapott a dolog. Ennyi volt. Meghalt mielőtt megszületett volna.
Ha visszanézek erre az évre, hát nem túl szívmelengető.
A legrosszabb az, hogy nem látom hogyan tudnék kikeveredni
ebből az állapotból. Mindenki azt mondja:
nyugi, majd jön jobb, szebb, helyesebb.
Ja.
Na mindegy!
Egy vígasztal, hogy innét csak fölfelé vezet az út.
Vagy még lejjebb...

2 megjegyzés:
Annak a nőnek a fotón nem ártana ha főzne pár hétig a nagymamája! Bordák mindenhol, szegény...
Antiheroe, még jó, hogy mindenki azt mondja, hogy majd lesz jobb, szebb, színesebb, szagosabb (ja, remélem ez azért nem). Végülis nem szívesen mondja azt az ember a barátjának, hogy "persze, búslakodjál csak, lógasd az orrod, tényleg nem lesz már ebből semmi. talán egy papirzacskót is a fejedre kéne húzni és néhány földigilisztát elropogtatni, ha úgyse lesz nő, minek erőlködj?"
De ha ettől jobb kedvre derülsz, akkor mondom ezt :)
A csonti lány Baranyai Vera színésznő, a fotó pedig a Zuhanórepülés c. film egyik jelenetéből van.
A nagymamáját még keresem az iwiw-en,
ha meglesz írok neki, hogy főzzön. :)
A barátok mindig ezt mondják.
Talán ezért a barátaim. :)
Egyébként tegnap rájöttem, hogy nem az én nyomorom a legnagyobb (persze nekem nyilván ez a legfontosabb), este beszéltem egy ismerősömmel és azt mondom, inkább vagyok magányos, mint vergődjek egy se vele/se nélküle kapcsolatban.
Megjegyzés küldése