Tegnap megnéztem a Cirkó-gejzírben a "Melegkonyha" c. spanyol filmet. Javier Cámara a film főszereplője, akit már nem egyszer láttam nagyot alakítani (Torrente 1, Beszélj hozzá, Torremolinos 73). Ez is egy jó film, tanulságos történettel, klassz karakterekkel, mégis könnyed hangnemben tálalva. Az utóbbi évek spanyol filmjei gyakran nyúlnak a homoszexuális témához (Anyám a lányokat szereti, Mianyánk kivan) és szerencsére ez mozi is kellő nyitottsággal
és humorral teszi ezt. A legfontosabb mondandó talán az, hogy légy önmagad, becsüld meg azt ha valaki szeret és ha te is szerelmes
vagy belé, akkor ez a világ legnagyszerűbb ajándéka.
Na, nem akarok többett írni róla, inkább nézzétek meg!
2 megjegyzés:
A legviccesebb karakter számomra az abuelo volt... szerinted ők tényleg utálták egymást az abuelaval, vagy igazából nagyon szerették, csak a duli-fuli karakter miatt tűnt úgy, mint aki legszívesebben egy péklapáttal csapná agyon az asszonyt? Jó film volt, és hát hja, a szerelmet meg kell becsülni...
Szerintem tényleg utálták egymást. Bár nem tudom mihez kezdett volna az öregúr, ha egyik napról a másikra eltűnik az abuela. Kivel kiabálna?
Megjegyzés küldése