Farkasok és bárányok • 2008. november 22. szombat

A tegnapi napon azért jó is történt velem, SS-el a Radnóti Színházban voltunk és megnéztük a "Farkasok és bárányok" c. darabot. 

Elég hosszú volt (három felvonás, több mint három óra), de megérte! Almási Évát már rég nem láttam színpadon, de még mindig nagyszerű. Szombathy Gyula a megszokott színvonalat hozta. 

Sányi Csanyi végre nem a jóképű, nőcsábász karaktert kapta 

és ez is jól állt neki. A leghalványabb Szervét Tibor volt 

(nem először, pl. a Castel Felice-ben kiábrándítóan játszott). 

A legzseniálisabb alakítást viszont Wéber Kata hozta ezen az estén 

(ő van a fotón Gazsó Györggyel). 

A darab valahol Oroszországban játszódik, a történet kicsit molieres, ki-kit hogyan ver át, hogyan szerzi meg a kívánt nőt, pénzt, birtokot. Aki teheti nézze meg!

Apa, Anya és a Kígyó • 2008. november 21. péntek

Ma elmentem meglátogatni a szüleimet. Apunak nemrég volt
a névnapja, Anyunak meg a jövőhéten lesz. Vittem virágot, meg
egy üveg italt. Anyu mondta a telefonban, hogy maradjak egy kicsit tovább, mert akkor tudunk beszélgetni. Az a helyzet, hogy nem vagyunk túl jóban egymással, ők meg én. Kíváncsi voltam mit akar kérdezni, mondani, hátha ez egyszer lehet velük beszélni, de aztán ment minden a szokásos módon. Nem kérdeztek igazából semmit, Apám elkezdett politizálni én meg csak az órát néztem. Nem tudom kinek jó ez? Ezerszer megpróbáltam már és nem mentem vele semmire. Úgy érzem, hogy egy kicsit sem hiányzok a szüleimnek
és egyáltalán nem tudnak mit kezdeni velem. Csak egy problémaforrás vagyok. Én viszont nem szeretek problémát okozni senkinek, különben is a macskájukkal kellene megvívnom a harcot
a pozíciómért a családban. Csak hát nincs selymes bundám
és dorombolni sem tudok. Ma kiszálltam ebből a játékból.
Éljék boldogan az életüket. Nélkülem.

Hetero európai • 2008. november 21. péntek

Két napja emésztem ezt a történetet. Még szerda este Plakátfiúval elmentünk sörözni, beszélgetni. A bárpultnál üldögéltünk és egy idő után szóba elegyedett velünk egy pasas, aki mellettünk iszogatott
a haverjaival. Bemutatkozott: Tom vagyok az USA-ból. Kicsit meg is örültem, mert eddig akárhányszor futottam össze amerikaiakkal, utólag mindig döbbenten gondoltam ezekre az alkalmakra. Adok megint egy esélyt, hogy bebizonyítsa nekem tévedtem és igenis léteznek jófej amerikaiak. Most nem előítéletről beszélek, hanem kizárólag a saját tapasztalataimra épített képről. Eddig már legalább két tucat amerikaival volt módom találkozni és beszélgetni.
Mind nagyon kedvesek, mosolygósak, barátságosak voltak csak
a legtöbbjükről elég hamar kiderült, hogy mennyire ostobák, tájékozatlanok, beképzeltek és sokan közülük annyira voltak nyitottak az őket körülvevő világra, mint egy kókuszdió.
Próbálom szóról-szóra felidézni a párbeszédet, Tom így kezdte:
- Mit szóltok a választás eredményéhez?
- Hajrá Obama! Majd meglátjuk mit tud kezdeni.
- Hát igen, Bush miatt egy csomóan utálják az USA-t.
- Szerinted csak ő miatta, csak ő tehet róla?
- Igen, pedig az USA a legjobb ország.
- Miért gondolod, hogy a legjobb?
- Hát mert az a legjobb, mindenki tudja.
- Szerintem ugyanolyan, mint bármelyik másik ország. Az USA csak egy a sok közül, ugyanolyan mint Kenya vagy Pakisztán.
- De nem, értsd meg ez a legjobb hely! Mindenki ott akar élni,
az összes pakisztáni meg mexikói.
- Akkor mi vagyunk a kivétel. Mi nem akarunk ott élni,
csak turistaként megnézni.
- Ti magyarok nem értitek mi a probléma a bevéndorlókkal!
- A te családod honnan származik?
- (csönd) Lengyelországból.
- Aha.
- De én már negyedik generációs vagyok.
- Szerinted ha minden bevándorló "hazamenne" ki maradna ott?
Az indiánok?
- Jaj, milyen gondolkodásmód ez?! Megint ez a magyar szemlélet, különben is itt csak 10 millóan élnek, az USA-ban pedig 300 millióan, tehát az jobb ország.
- (röhögünk) Szóval a méret a lényeg? Akkor Kína a legjobb ország! India pedig a második!
Itt ért véget a párbeszéd. Plakátfiúval döbbenten néztünk egymásra. Két perc múlva még jobban ledöbbentem. Tom ugyanis elkezdte fogdosni a fenekem. Annyira meglepődtem, hogy először meg sem tudtam szólalni. Odébbléptem és kinyögtem: Don't touch me!
A sokk eltartott egy darabig, utána iszonyú dühös lettem
és gondoltam beverem a képét ennek a baromnak. Plakátfiú nyugtatgatott és Tom meg a haverjai jobbnak látták ha lelépnek. Plakátfiú sem heteroszexuális, évek óta ismerjük egymást, elfogadtuk egymást és jól megvagyunk. Ismerem néhány hasonló barátját. Soha, de soha nem éreztem kellemetlenül magam közöttük és soha nem történt velem hasonló.
Miután hazaértem még egy jó darabig nem tudtam elaludni,
aztán sírtam, aztán hánytam, aztán csak elaludtam.
Jó éjszakát! Szép álmokat!

A nyomozó • 2008. november 19. szerda

Tegnap este moziban voltam, "A nyomozó" című filmet láttam 

és nagyon tetszett. Jó a történet, nagyon jók a karakterek, szerencsére alig ismert színészek játszanak benne 

(bár van akit láttam már a Katona József Színházban) 

és nagyon tetszett a film kissé nyomasztó hangulata. 

Ennek ellenére megcsillan benne a fekete humor. 

Mondanom se kell, hogy a 100 fős moziteremben csak 8 néző volt. Persze mennyivel jobb otthon tévézni...

" Anya kezdődik a Barátok közt! Ja, és hozzá' még egy sört!"

Shavale! Romale! • 2008. november 16. vasárnap

Tegnap eléggé le voltam harcolva egész nap, de estére denevér üzemmódba kapcsoltam és ellátogattam a Gödörbe, megnézni 

a Balkán Beats Budapest partit. Először a Romano Drom lépett fel, 

a szokásos hévvel és lendülettel. Bár nekem ez alkalommal kivételesen a lassabb dalok tetszettek jobban, egyik-másik kifejezetten flamenco-s volt. A pörgősebb darabokra persze 

a huszonéves bölcsészlányok már ekkor táncra perdültek, pedig még nem is sejtették, hogy a Circo Abusivo milyen bulit fog csapni. 

Az olasz csapat zenéje valahol a Mano Negra és a Negresses Vertes keresztezése, némi Gogol Bordelloval fűszerezve. Elég ütős recept. 

A végén alig akartak lejönni a színpadról. Remek volt a banda, 

a közönség és így a koncert is! A publikum átlagéletkorát azt hiszem én egymagam állítottam 22-ről 23-ra, bár nem én voltam 

a legvénebb, hiszen a büfében cigizett (rendkívül komoly arcot vágva) Menyhárt Jenő is. Remélem ő is jól érezte magát.

Görcs • 2008. november 15. szombat

Ma reggel arra ébredtem, hogy görcsben áll a bal vádlim. Ránéztem az órára 6:47. Teljes karmakómában voltam és nem tudtam milyen nap van. Kell menni dolgozni? Vagy nem?
Aztán rájöttem, hogy szombat van és fel kell kelnem.
Persze minden normális ember alszik még ilyenkor, de ebből is látszik, hogy én nem vagyok az. Mindenesetre a görcs még mindig jobb volt, mint a múlt pénteki rémálmaim.
A tegnapi nap meglehetősen huszárosra sikeredett,
már du. elkezdtünk sörözni az irodában és a munkaidő végeztével leugrottunk a Bembe. Közben hívott E, hogy koccintsunk egyet
a válásunk második évfordulójára és menjünk a Szimplakertbe. Hát így is tettünk. Néhány kolléga, néhány barát és ipari mennyiségű sör. Egyszer csak Dd is megjelent három barátnőjével, később csatlakoztam hozzájuk. Remélem nem rontottam el a női csevegést. A lányok nagyon kedvesek voltak és gyakorolhattam az angolomat is. Sőt Dd-nek azt mondták "hot" vagyok (remélem nem csak ő találta ki, hogy jobb kedvem legyen). Valamikor éjfél után elindultunk haza, pontosabban elkisértem a Ferenciek terére és elbúcsuztunk.
Ma reggel suhant át rajtam a gondolat, hogy sokkal több lett volna ebben a kapcsolatban...

Una, 2 y 3 • 2008. november 11. kedd

Hát túl vagyunk ezen is. Tegnap szakított Dd velem. 

Igazából számítottam erre, lélekben már felkészültem 

és tulajdonképpen meg is könnyebültem. Legalább vége 

a bizonytalanságnak. Annak örülök, hogy megbeszéltük a dolgot, 

nincs semmi félreértés és rossz szájíz. Elmentünk együtt vacsorázni, borozgattunk és tök jól éreztük magunkat. Elveszíteni nem akarjuk egymást és így, hogy tisztáztuk a dolgokat, van alapja egy másféle kapcsolatnak. Biztos vagyok benne, hogy megyünk még együtt bulizni, koncertre, moziba.

Az élet pedig megy tovább, ahogy Antonio Carmona énekli: 

Una 2 y 3 volver a empezar, 

la vida pasando y todo sigue igual

y el reloj no se parará por ti, 

pasa el mundo y el dolor, 

solo contigo y sin ti.

Sale el sol cada mañana es abril, 

no te olvides del amor, 

no dejes de sonreir.

Új időszámítás • 2008. november 8. szombat

Miután éjszaka hazaértem a koncertről, történt velem egy furcsa dolog. Veszem le a karórámat és egyszerűen csak leesik a kezemről. 

Nézem, mi történt. Elszakadt a szíja teljesen, pedig elég erős műanyag. Mintha elvágták volna, de nem.  

Az órát 2005-ben, az utolsó közös karácsonyunkon kaptam E-től. 

Azt hiszem a karóra úgy gondolta, hogy ennyi idő után már elengedtük egymást, így ő is elengedte magát.

Kezdődjön egy új időszámítás! 

A kérdés csak az: Vives o matas el tiempo?

Én szeretnék minnél többet "vives" üzemmódban tölteni.

Zúzda • 2008. november 8. szombat

Rég voltam ennyire feszült és ideges mint tegnap. Elég sok munka is volt, de persze teljesen máshol járt az eszem. 

Este hivatalos voltam egy házibuliba, gondoltam lazítok egy kicsit, 

de nem tudtam kiengedni. Igaz az is, hogy (a házigazdák kivételével) rég láttam ennyi beszáradt faszfejet egy rakáson. Megittam két sört és leléptem, különben is 10-re a hajóra kellett érnem a koncertre. Ami jó volt annak ellenére, hogy ez nem az én zeném, de áradt 

az energia a színpadról. Végül hajnali 1-re értem haza. Hullafáradt voltam, de nem tudtam elaludni. Éjszaka két rémálmom is volt. 

Rémálom 1. Egy kocsiban ültünk hárman, sötét volt, köd, megcsúsztunk a jeges úton, pörögtünk-pörögtünk és karamboloztunk. Beszorultam a roncsba és nem tudtam kiszállni. 

Rémálom 2. Egy klubban voltam valamilyen koncerten és a mosdóban meg akartak verni. Végül is csak kiabálás és egy kis lökdösődés lett. Az volt a legfurább, hogy egyedül voltam velük szemben, de nem mertek megütni. Láttam a félelmet a szemükben. Féltek tőlem. 

Na, ezek után felébredtem fél 7-kor (kb. négy óra alvás után) 

és indultam a rádióba egy könnyed szombat délelőtti műsort csinálni. Yeah!

Metált bírod? • 2008. november 7. péntek

Metál 1.

Dd ma van Londonban interjún. A gyomrom akkora mint egy dió. 

Majd hétfőn meglátjuk a folytatást...

Metál 2.

Este kitombolom magam a Cadaveres koncerten, az A38-on! 

Metál 3.

Pont ma van két éve, hogy elváltam.

Jó hír! • 2008. november 3. hétfő

A bizonytalanságnak is megvan az előnye. Két nap alatt lefogytam 

3 kilót! Kiderült, hogy a pocakom nem egy nagy tömb, hanem van alatta több kisebb. Na nem egy 6 pack, de egészen bíztató.

Down • 2008. november 1. szombat

Szombat reggel elmentem a rádióba megcsinálni a szokásos műsort. Utána kivételesen nem ugrottam fel Doktor úrhoz kávézni, mert siettem vissza Dd-hez reggelizni. Egy kicsit még visszabújtunk. Dél körül a gyönyörű napsütésben elmentünk sétálni a Gellért-hegyre. Amikor elindultunk vissza, Dd kibökte, hogy nem fogok örülni, de ő jövő héten megy állásinterjúra Londonba. Ugyanis külföldön akar élni, Londonban vagy Barcelona-ba. És nem tudja, hogy mi legyen velünk. Maradjunk együtt vagy sem.

Én meg sem tudtam szólalni. Nem értem, ha már korábban elhatározta, hogy új életet akar kezdeni külföldön, akkor miért hagyta, hogy ennyire komolyra forduljanak a dolgok? Én persze fülig odavagyok érte, a szokásos lelkesedésemmel. Tudom, gyerekes vagyok, de ezen nem tudok változtatni. (kérdés: ha ez megváltozna bennem az vajon még én lennék-e?)

Hát most így állunk. Vagyis sehogy. Szeret, de nem tudja mit akar. Azt mondja nem az én hibám. Kösz, de ettől nem jobb nekem. Végül abban maradtunk, ha visszajön találkozunk és megbeszéljük...

Up • 2008. október 31. péntek

Na, péntek este jól belehúztunk! Dd barátnőjének volt a szülinapi bulija, jelmezben kellett megjelenni. Persze az ünnepelten és egy srácon kívül csak mi öltöztünk be. Jellemző. Biztosítótűt, kitűzőket ragadtunk, én lakatot a nyakba mint Sid, Exploited póló, szakadt farmer. Még a körmömet is kifestettük feketére! Dd bakancsban, ócska neccharisnyában és persze egy tubus hajzselé segítségével óriási tarajat állítva.

Elképesztő érzés volt így keresztülutazni a városon! A villamoson mindenki minket nézett, összesúgtak a hátunk mögött. A kocsmában szétnyílt a tömeg előttünk. A csapos srác persze megismert (talán sokat járok oda?) és röhögve adta a sört. Dd-t viszont nem ismerte meg a barátnője.

A buli szuper volt, sörözés, röhögés. A csapat nagyrésze később lelépett az A38-ra, Karányira, mi maradtunk. Egyszer csak megjelent egy nagyobb társaság Erasmus-os diák, spanyolok, olaszok, németek és leültek hozzánk. Ment tovább a beszélgetés a világ minden nyelvén. Aztán ők elindultak és mi is. Kb. 3-ra értünk haza. 

Jó éjszaka volt!