Hetero európai • 2008. november 21. péntek

Két napja emésztem ezt a történetet. Még szerda este Plakátfiúval elmentünk sörözni, beszélgetni. A bárpultnál üldögéltünk és egy idő után szóba elegyedett velünk egy pasas, aki mellettünk iszogatott
a haverjaival. Bemutatkozott: Tom vagyok az USA-ból. Kicsit meg is örültem, mert eddig akárhányszor futottam össze amerikaiakkal, utólag mindig döbbenten gondoltam ezekre az alkalmakra. Adok megint egy esélyt, hogy bebizonyítsa nekem tévedtem és igenis léteznek jófej amerikaiak. Most nem előítéletről beszélek, hanem kizárólag a saját tapasztalataimra épített képről. Eddig már legalább két tucat amerikaival volt módom találkozni és beszélgetni.
Mind nagyon kedvesek, mosolygósak, barátságosak voltak csak
a legtöbbjükről elég hamar kiderült, hogy mennyire ostobák, tájékozatlanok, beképzeltek és sokan közülük annyira voltak nyitottak az őket körülvevő világra, mint egy kókuszdió.
Próbálom szóról-szóra felidézni a párbeszédet, Tom így kezdte:
- Mit szóltok a választás eredményéhez?
- Hajrá Obama! Majd meglátjuk mit tud kezdeni.
- Hát igen, Bush miatt egy csomóan utálják az USA-t.
- Szerinted csak ő miatta, csak ő tehet róla?
- Igen, pedig az USA a legjobb ország.
- Miért gondolod, hogy a legjobb?
- Hát mert az a legjobb, mindenki tudja.
- Szerintem ugyanolyan, mint bármelyik másik ország. Az USA csak egy a sok közül, ugyanolyan mint Kenya vagy Pakisztán.
- De nem, értsd meg ez a legjobb hely! Mindenki ott akar élni,
az összes pakisztáni meg mexikói.
- Akkor mi vagyunk a kivétel. Mi nem akarunk ott élni,
csak turistaként megnézni.
- Ti magyarok nem értitek mi a probléma a bevéndorlókkal!
- A te családod honnan származik?
- (csönd) Lengyelországból.
- Aha.
- De én már negyedik generációs vagyok.
- Szerinted ha minden bevándorló "hazamenne" ki maradna ott?
Az indiánok?
- Jaj, milyen gondolkodásmód ez?! Megint ez a magyar szemlélet, különben is itt csak 10 millóan élnek, az USA-ban pedig 300 millióan, tehát az jobb ország.
- (röhögünk) Szóval a méret a lényeg? Akkor Kína a legjobb ország! India pedig a második!
Itt ért véget a párbeszéd. Plakátfiúval döbbenten néztünk egymásra. Két perc múlva még jobban ledöbbentem. Tom ugyanis elkezdte fogdosni a fenekem. Annyira meglepődtem, hogy először meg sem tudtam szólalni. Odébbléptem és kinyögtem: Don't touch me!
A sokk eltartott egy darabig, utána iszonyú dühös lettem
és gondoltam beverem a képét ennek a baromnak. Plakátfiú nyugtatgatott és Tom meg a haverjai jobbnak látták ha lelépnek. Plakátfiú sem heteroszexuális, évek óta ismerjük egymást, elfogadtuk egymást és jól megvagyunk. Ismerem néhány hasonló barátját. Soha, de soha nem éreztem kellemetlenül magam közöttük és soha nem történt velem hasonló.
Miután hazaértem még egy jó darabig nem tudtam elaludni,
aztán sírtam, aztán hánytam, aztán csak elaludtam.
Jó éjszakát! Szép álmokat!