Ma elmentem meglátogatni a szüleimet. Apunak nemrég volt
a névnapja, Anyunak meg a jövőhéten lesz. Vittem virágot, meg
egy üveg italt. Anyu mondta a telefonban, hogy maradjak egy kicsit tovább, mert akkor tudunk beszélgetni. Az a helyzet, hogy nem vagyunk túl jóban egymással, ők meg én. Kíváncsi voltam mit akar kérdezni, mondani, hátha ez egyszer lehet velük beszélni, de aztán ment minden a szokásos módon. Nem kérdeztek igazából semmit, Apám elkezdett politizálni én meg csak az órát néztem. Nem tudom kinek jó ez? Ezerszer megpróbáltam már és nem mentem vele semmire. Úgy érzem, hogy egy kicsit sem hiányzok a szüleimnek
és egyáltalán nem tudnak mit kezdeni velem. Csak egy problémaforrás vagyok. Én viszont nem szeretek problémát okozni senkinek, különben is a macskájukkal kellene megvívnom a harcot
a pozíciómért a családban. Csak hát nincs selymes bundám
és dorombolni sem tudok. Ma kiszálltam ebből a játékból.
Éljék boldogan az életüket. Nélkülem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez annyira szomorú volt. És annyira ismerős. Nekem egy hasonló bejegyzésem volt 2006. aug. 19-én, de nem tudom idelinkelni. Mindegy is. Sokat segített az, hogy rájöttem, nem tudom megváltoztatni a dolgot. És az, hogy arra is, hogy nem is kell ezt megváltoztatni már. ők olyanok amilyenek, ha nem tudunk közös nevezőt találni, akkor az a legjobb, ha a te életedet rázod gatyába. Ne akard még ezt a feladatot is magadra venni, mert az egyszerre túl sok.
Breaking News! Anyám felhívott és találkozni akar velem. Itt az esély, hogy végre beszéljünk és helyre rakjuk a dolgainkat. Hát igen, az ember a barátait megválaszthatja, de a családját nem...
Megjegyzés küldése